Chris

Christopher:

Az embert már aludni sem hagyják. Már nyolcadszorra vetődtem egyik oldalamról a másikra, amikor a bejárati ajtó nyikorgását hallottam. Ki settenkedik ilyenkor? Baszki nem csuktam be az ajtót? Azt a rohadt. James abban a pillanatban a másik szobában puffant egyet. Vagy megilletődött és leesett az ágyról, vagy leesett ugyan, de ugyanúgy alussza tovább édes álmát. Nekem felpattantak a szemeim és nem tudtam mi legyen. 

- Majd megy James. – fordultam át az ágyamban és átöleltem a mellettem fekvő takarót. Gilt számításba sem vettem ugyanis tudtam, hogy max hangerővel hallgat zenét, hogy elaludjon. Mellette még ágyút is durranthatok. Nem bírtam lehunyni a szemeimet. És az agyam sem hagyta, hogy másra figyeljek. Folyamatosan füleltem.

- A retkes p*csába már na! – fogtam meg a takarómat, és az ágyhoz vágtam. A szüleim szerintem, ha hallanának, nem tudom mit tennének velem. Kifújtam a levegőt, és kidugtam a fejem az ajtón. Halkan kicsattogtam a konyhába ahonnan jött a hang. Azonban már sejtettem ki az. Hiéna vigyorral álltam meg mögötte és a hátam mögé tettem a két kezem. Csak figyeltem a vállát.

- Mit keres  Ön Uram a hűtőben? – hajoltam olyan közel, hogy szinte egymás mellett volt az arcunk. Gary óriásit ugrott. Majd hirtelen felindulásból megfogta a nejlon zacskót amiben a zsemlék voltak és a fejemhez vágta.

- Mi a f*szt csinálsz ember? – mordult rám. De az ő szülei is tennének valamit. Erre a gondolatra a hiéna vigyor csendes-gyilkossá nőtte ki magát. Tanítjuk egymást káromkodás terén.

- Éppen az új foglalkozásomat fedeztem fel. Szívrohamot akarok hozni valakire. Te voltál a mai alany. –ecseteltem, majd más témára tértem át. -  Amúgy holnap nagy kicseszés lesz nekünk... Jön egyszerre négy anya. – hangsúlyoztam ki a számot. - Az enyém, a tied, Jamesé, és persze Gilé. Muszáj rendnek lennie. – majd felültem a konyhapultra. Miközben sírást színleltem.

- Ahol a segged van én ott szoktam szendvicset csinálni. – mutatott rám. Én csak elvigyorodtam. Nagy a konyhapult... máskor majd máshol csinálja a kajáját... Logik!!!

- Hol voltál Töki? – nyújtottam el a „becenevét”. Ő csak belekortyolt az ásványvizébe. Én az asztallapra csaptam. Rögtön megbántam.  James, mint valami Dinoszaurusz kezdemény üvöltött valami csata kiáltás félét, hogy maradjak csendben. Gondolom én. Csak annyit hallottunk, hogy: Grrráááááh. Nyehg. – és újabb csend. Garyre néztem és ő is rám, és kicsattant belőlünk a röhögés. Próbáltam halkan nevetni, de annál furcsábbá, mélyebbé, és hangosabbá vált. Nem bírtam elállítani. Gary már rajtam nevetett. Azt hiszem kellett jó pár perc míg abbahagyjuk a vihogást.

- Na. – kortyolt bele az ásványvizébe megint, miközben visszakanyarodott a témára – Semmi különöset sem csináltam. – majd félmosolyt villantott.

- Ühüm… - nyújtottam el a szót, miközben úgy éreztem magam mint egy túl kíváncsi barátnő. Majd folytattam. Miért nem fogom be egyszer a szám? : Úgy nézel ki, mint aki be van tépve. Elkalandozó tekintet, bamba vigyor. Már csak a vörös szemek hiányoznak.

- Nem is vigyorgok idiótán. – próbálta letagadni azt, ami oly’ nyílván való. A hangja vékonyabb lett, és nem bírta elrejteni a mosolyát.

- Várom a barom hazugságaidat. De a mondóka végére úgyis elmondod. Nem tudok aludni, szóval nagyon sok időm van. – kerestem egy másik kényelmes ülési pozíciót. Elzsibbadt a seggem.

- Kinyitottam Pandora szelencéjét. – tért vissza ugyan az a mély szarkazmussal teli hangnem.

- Vagy valakinek a lábát. – kuncogtam miután leszálltam a konyhapultról. Ijedt tekintettel nézett rám.

- Baszod kitaláltam? – hallatszott a hangomon gyermeki öröm. Ugrálni volt kedvem. – És azt is kitalálhatom kivel voltál? – húzogattam a szemöldökömet. Ő csak elindult a szobája felé, miközben nem nézett hátra rám, de én folyamatosan beszéltem:

Ugyan miért kéne találgatnom, hisz a hülye is tudná, hogy az irodás csapattársaddal. Csak idő kérdése volt. – dumáltam folyamatosan. Még a rapperek sem darálnak le ennyi szót ilyen gyorsan egy levegővétellel. 

- Szia Chris! – köszönt el tőlem Gary miközben próbálta elkerülni a tekintetemet, mert úgyis megmondta volna a választ. Rám vágta az ajtót.

- Úgysem tudsz majd aludni. – nyitottam ki az ajtót.

- Szia! – integetett, és becsukta az ajtót és éreztem, hogy lecsúszik rajta. Így nem tudom kinyitni mi? 

Jó tényleg nem.

- Egy isten vagyok. – dicsértem meg magamat és megveregettem a vállam. És elterültem az ágyamon.

Túl korán jött el a reggel.

Nem akartam felkelni csak megfordulni, hogy ne lássam a nap be törekvő fényét. A lábam beleakadt a takaróba és egy hangos puffanással földet értem. Csak egyet tudtam kinyöszögni.

- Szárazföld legények. – nyitottam ki a szemem.

„Az a különbség a tízedik, és az első emelet között, hogy ha a tízedikről esel le, akkor azt hallják körülötted: Ááááh puff. Ha az elsőről akkor azt, hogy: Puff, áááh.” – Az élet szösszenetei-

Chris: Második fejezet

 Annyira, de annyira utálok boltba   járni. Kifújtam a levegőt, és egy másik sorra kanyarodtam. A   tornacipőm ide-oda csúszkált a kövön, és belélegeztem a tisztítószerek szinte fojtó köhögésre ingerlő szagát. Már vagy nyolcadszorra néztem át a sorokat. Nem jutottam semmire sem. Elfelejtettem mit kell vásárolnom, de ha meglátom, majdcsak eszembe jut, hogy kell nekem, nem? Megkordult a gyomrom, és a müzlik felé vettem az irányt. Ez a sor szerencsére olyan hosszú és változatos, hogy még a másik oldalán is tele van müzlis dobozzal. Megláttam a kedvencemet, és céltudatosan levettem a polcról, amikor annak a helyén is eltűnt egy doboz. Fény tört át a sötétségen. Egy lány nézte a doboz hátulját, és átpillantott rám. Bambán elvigyorodtam, fogalmam sincs miért, csak olyan természetes bambaság volt. Halvány mosoly húzódott végig fehér arcán, és lesütötte a szemeit. Majd egy hangosat kordult a gyomrom. Gyorsan beledobtam a bevásárlókocsiba a müzlis dobozt, és azt hiszem paradicsom vörösen beálltam a sorba a pénztárnál. Amikor felraktam a pár dologból álló vásárlásom értékét, kifizettem azt, és még mielőtt kiléptem volna a fotocellás ajtón, feltéptem a müzlis doboz tetejét, belemarkoltam, majd a számba tömtem. Csupán két piros kocsi volt a parkolóban, egymás mellett. Meg még pár fekete, fehér, zöld, és kék, de nekem csak Gary kocsija számított. Megnéztem a rendszámot, és felpattintottam a csomagtartót. Bepakoltam a termékeket, és lecsaptam a csomagtartó ajtaját. Kinyitottam az anyósülés melletti ajtót, és lehajoltam.

-  Ne! – nyomtam bele Gary kezébe a müzlis dobozt. – Vigyázz, mert nagyon mocorog! – hülyültem el a mondanivalóm végét, miközben a dobozra mutattam. Becsaptam az ajtót és megmarkoltam a kocsit, és húztam magam után. Visszaraktam a kocsik közé, és céltudatosan vonultam vissza a legjobb barátom autójához. Egyszerűen, és nagyszerűen nyitottam ki az ajtót.

-        Csak barátok vagytok mi? Akik néha jobban szeretik egymást, barátoknál! Értem. – csatoltam be az övemet, miközben felpillantottam. Garyvel éppen a kis irodatársnője volt a téma még a kocsiban.

-        Azt a p… - belém fagyott a szó. Az a széplány ült a volán mögött, aki előtt egy óriásit kordult a gyomrom. Ő sem tudott megszólalni. A mosolyában bujkált valami olyasmi, mint: „Ez most hülye?”  vagy az, hogy: „ez most kandi kamera?” Én csak tátott szájjal megnyomtam a bekapcsolt öv melletti gombot, ami kioldozta azt. De mivel ez nem az én napom, persze, hogy orron vágtam magam. Szép szitkok hagyták el a számat, miközben az orromat szorongattam. Szinte el is felejtettem, hogy rossz kocsiban ülök. Kikerekedett szemmel nézte a vérző orromat.

-        Jól vagy? – kérdezte, én pedig bólintottam saranyú – sorsú - gyerek tekintettel. – Ez nem volt túl meggyőző, ugye tudod? – mosolyodott el.

-        Túlélem. –szorongattam tovább az orrom, miközben ő elővette a hátsó ülésről a lila táskáját, és egy zsebkendőt nyújtott felém. A tekintetem a lábára kúszott.

-        Biztos jól vagy? – észrevette már valaha azt valaki, hogy amikor megkérdezik fáj-e, abban a pillanatban rögtön megsajdul? Kinyílt mellettem az ajtó, és hideg levegő fújt a combomra és a hátamra. Megfordultam, és csak akkor vettem észre, milyen közel is ülök, és hajolok a barna, hosszú, göndör hajú lányhoz. De amikor a pasija dühtől vörössé vált fejét észrevettem az a gondolat töltötte ki az agyam: „Minek elállítani a vérzést? Úgyis behúznak egy jókorát.”

Azonban én le voltam tojva jelen pillanatban.

-        És még te mondod azt, hogy már nem ugyan olyan a kapcsolat? – tárta szét a kezét a srác. Én, mint egy kutya úgy kullogtam el a helyszínről. Odaléptem a másik piros kocsihoz, és most még a rendszámát is megnéztem. Oké, ez már Gary lesz. Lehajoltam, és megnéztem ki ül benn. Paranoiás lettem. Kinyitottam az ajtót, beültem, elmeséltem, ami velem történt és elindultunk hazafelé. Félúton ijedt tekintettel Garyre néztem. Visszagondoltam a müzlire, és a lányra.

-        Elfelejtettem a tejet! – néztem a legjobb haveromra. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem!

Negyedik fejezet

Otthon ültem. Az egyetlen vágyam az volt, hogy nézzem, ahogy anyukám a kedvenc sütimet süti, miközben én elterülök a kanapén, és csinálom a nagy semmit. Jó, talán egy kávé is belefér. Ehelyett anyám előttem áll, kirittyentve, mint szaros Pista neve napjára, és olyan bambán néz rám, miközben nekem fogalmam sem volt, mi ennek az oka.

☑ ☒

Oh… oooh. 

Már mindent értek. Anyuék őrülten gyorsan leléptek itthonról. Szorosan ültem mellette, és oldalpillantást vetettem rá.  Ő is rám. Amikor találkozott a pillantásunk, elmosolyodtam, hogy ne legyen olyan ciki a szitu, mint amilyen valójában is volt.

-   Figyelj Chris! – húzódott el tőlem akkora távolságra, hogy a szemembe tudjon nézni, de én nem emeltem fel a tekintetem. Előre dűltem, a könyökömet a térdemre fektettem. Játszottam az ujjaimmal. Csak a szemébe ne kelljen nézni! Nem hittem, hogy amikor hazajövök az atyai házba, nem pont ez vár rám!

    A drága unokahúgocskámra kell vigyáznom, ami a világ egyik legfelidegesítőbb dolga. Méghozzá vele egyeltalán nem szimpatizálok.

 – Nem vagyok, már tizenkét éves. – ja, csak 15. Az ám az életkor! Erre a mondatára muszáj volt sötét tekintettel ránéztem.

-  Ne nézz rám így Christopher! – megforgattam a szememet, az egész nevem hallatán, és újra a kezemre összpontosítottam.

-  Elég nagy vagyok, és nekem nem kell ilyesfajta segítség! – fürkészte a tekintetem. - Bocs. – nyomta meg az utolsó betűket. Ez annyira visszataszító volt, hogy felpattantam, és hegyi beszédet volt kedvem tartani.

-  Mi az, hogy azt hiszed, hogy te vagy az Atya Szent Isten, hm? És mégis mi a faszt csinálnál, ha egyszer tényleg olyan önálló lennél, hogy egyedül hagytak volna? Túl más lett a fejecskédbe a kép. Túl szép, és erős, meg egyedülálló. Pedig te is csak egy pattogó kis taknyos vagy! – kifújtam a levegőt.

-  Ne fújd már ennyire fel ezt az egészet Apa!

- Pont az a poén, hogy még én is huszonnégy évesen külömbül nevelnélek!

-  Elég legyen! – állt fel ő is.

-  Vissza ülsz! – mutattam a kanapéra. Visszahuppant.

- Csak egy hülye buliba akartam elmenni. – forgatta a szemeit.

-   Ne forgassad a szemeid, mert fenn akadnak. – fűztem össze magam előtt a két kezem.

☑ ☒

- Olyan hülye vagyok. – mondtam ki hangosan is magam elé, miközben próbáltam nem ráugrani az unokatestvérem körül legyeskedő fiúkra.

-   Annyira nem néz ki jól! – mormogtam magam elé, normális hangnemben. Megtehettem, ugyanis egy diszkó kellős közepén álltam. Fiúk és lányok kezei lengtek a magasban, és tűrtem, ahogyan többen is nekem jönnek, átmennek rajtam, hozzám simulnak. De az semmi. Egy srác beszélt hozzám teljesen kétségbe esett tekintettel. De rá se néztem, céltudatosan indultam meg az unokatesóm felé. Mikor odaértem megfogtam a karját, és kirángattam egy szendvicsnek nevezett táncmozdulat kellős közepéből.

-  Mondtam, hogy menj innen! – visított velem.

-  Én meg mondtam, hogy ne legyé’ idegesítő, de csodák csodájára, még mindig lelkiismeret-furdalás nélkül fülcimpán tudnálak fingani. Deeee nem teszem.

-   Úr Isten, az a cuki fiú engem néz… - visítozott.

-   Melyik? A kalapos mögött?

-   A kalap alatt. – harapott az ajkaiba.

-  Ezt most azonnal hagyd abba! Tőled ez nem szexi. Habár attól a lánytól az lenne. – mutattam a rokonom mögött elsuhanó lányra. – Várjá’ egy pillanatot! – néztem a lány alakját. A haja, a vonásai, az alakja, az a srác,akihez megy, és a feneke mind ismerős. Ha még az arcát is látnám…

☎ ☏

„ Mondd, hányszor játsszuk még ezt el? 
  Mindig pont, még egyszer

  Ha így rég nem jó miért ő kell?

  Túl sok már a kérdőjel”